Facebook függő vagyok-e?

“Na, én biztos nem. Kicsit sokat használom, de azért nem vagyok függő.”

Ha benned is ez a gondolat fogalmazódott meg, de azért le szeretnéd ellenőrizni, hogy tényleg így van-e, akkor itt el tudod olvasni a viselkedési függőség definícióját:

„A viselkedési függőségek ismétlődő, kényszeres cselekvések, amelyek rövid távú jutalmat nyújtanak, de hosszú távon jelentős károsodáshoz vagy lelki distresszhez vezetnek. Gyakori példák erre a szerencsejáték-, a videojáték- és az internetfüggőség.” (Grant et al., 2010)

Ha igaznak érzed és mondjuk ez megijeszt, ez egy teljesen normális és gyakori reakció. Nem jó érzés így azonosítani magunkat. Nem is szabad, mert ha így is van, a függőséged nem te vagy, hanem vagy te, és egy kialakult szokásrendszer, amin lehet változtatni, aminek az első lépése pont a tudatosítás, és annak megfogalmazása, hogy igen, én ezzel a nehézséggel küzdök.

Milyen jelei lehetnek a függőségnek?

Gyakran előfordul, hogy hosszú órákat töltesz online, miközben nem emlékszel, hogy mikor vetted a kezedbe a telefont, és észre sem veszed, hogy a munka, tanulás vagy háztartási teendők elmaradnak. Felborult az alvásod ritmusa, például késő este böngészel és emiatt kialvatlan vagy. Akár az étkezési szokásaid is megváltozhatnak, a főétkezéseket kihagyod, ehelyett gyors, egészségtelen ételeket fogyasztasz, mert az interneten töltött időt nem akarod megszakítani. A szociális életben a függőség könnyen észrevehető: a barátokkal, családdal töltött időd csökken, inkább online kommunikálsz, és az offline kapcsolatok háttérbe szorulnak. Gyakran vagy ingerlékeny, időnként szorongsz vagy levert vagy, ha nem tudsz az internethez hozzáférni. Egyre több időt töltesz online ugyanazon élmény eléréséhez, és egyre intenzívebb tevékenységek felé fordulsz – például rövid böngészés helyett hosszú órákon át nem csak egy applikációt böngészel, hanem egyszerre hármat. Mindemellett állandóan összehasonlítod az életedet azokkal, akiket a közösségi médiában látsz, és lassan úgy érzed, hogy soha nem fogsz „felzárkózni”. A barátaid vagy családtagjaid már aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy túl sok időt töltesz a közösségi médiában, vagy túl sokat beszélsz arról, amit ott látsz. Kevesebb tevékenységed és kapcsolatod van a való életben, vagy az életed nagy részét a közösségi médián keresztül éled. vezetés közben is használod a telefonod és veszélyes közlekedési helyzetekbe keveredsz (pl. lelépsz piros jelzésnél az úttestre). Már egy hétköznapi beszélgetés közben sem nézel a másikra, nem tudod, hogy mit mondott neked. Otthon gyakran mész a telefonnal a kezedben mosdóba és reggel az első dolgod a telefonodra ránézni, és elalvás előtt az az utolsó mozdulatod, hogy lezárod a képernyőt. Már észre sem veszed, hogy amint betetted a zsebedbe a telefont, 2 perc múlva már előveszed és már rendszeresen begörcsöl a hüvelykujjad a görgetéstől.

“De lehet hogy csak egy szokás, és nem függőség!”

Onnan tudhatod, hogy már nem csak egy szokásról van szó, hogy a szokások célszerű dolgok, segítik a munkát és a hétköznapokat, és nem jellemzik a függőség tünetei, azaz a sóvárgás, erős szorongás a vágyott tevékenység hiányában, kontrollvesztés, társas kapcsolatok károsodása, teljesítményromlás a tanulásban vagy munkában. Ha az érzelmek tompítására vagy fokozására, a biztonságélmény kialakítására vagy a kapcsolódás megélésére használod, és ennek érdekében a normál tevékenységeket elhanyagolod, akkor érdemes átgondolni a közösségi média használatod és a belső motivációidat. 

Ha eldöntötted, hogy változtatsz, vagy változtatni fogsz, eleinte nem lesz egyszerű, de ez csak egy időszak, van vége, addig tart, míg a detox alatt normalizálódik az idegrendszered működése, és nem percenként keresi az ingert a telefonodon. A megvonás vagy leszokás tünetei nagyon hasonló a szerhasználók pszichológiai tüneteihez, ne lepődj meg, előfordulhat, hogy erős pszichológiai feszültséget tapasztalsz magadon: szorongás, ingerlékenység, levertség, depressziós hangulat és fokozott stresszérzékenység. Emellett megjelenhet a sóvárgás, vagyis a kényszeres vágy a megszokott tevékenység után, ami állandó mentális foglaltságot, fáradtságot és időnként kényszeres gondolatokat eredményezhet. Emellett tapasztalhatsz koncentrációs problémákat, nehézségeket a feladatokra való fókuszálásban, a mindennapi tevékenységek motivációjának csökkenését és az alvászavarok is gyakoriak. Ingerlékenység és a dühkitörések is megjelenhetnek, mivel a megszokott tevékenység hiánya frusztrációt és feszültséget okoz. Jelentkezhet depressziós hangulat, levertség, reménytelenség érzése és motiválatlanság is. Úgyhogy ebben az időszakban kell az énerő, sőt, akár egy szakember támogatása is.

Az eredmény azonban megéri, mert ahogy visszatérsz az offline világba egy nyugodt, nem túlterhelt idegrendszerrel, egy kicsit mindent máshogy látsz majd, színesebb, szagosabb, megélhetőbb, megragadhatóbb és valódibb lesz a világ.

Szerző: Balogh János, Munka- és szervezetpszichológus